Élőhely

San Francisco híres 39-es mólóját is belakták a fókák

A faj, mint neve is mutatja, a Kaliforniai-félsziget és a Kaliforniai-öböl övezetében fordul elő leginkább, a párzási időszakban az állomány zöme ezen a tájon összpontosul. Az év többi részében jóval északabbra, egészen Alaszka partjaiig, és délebbre, Mexikó középső vidékére is eljuthat. Olykor az óceánba ömlő folyókba is felmerészkedik.

Megjelenés

A fajt rövid, a hasi és a háti részen világosabb barna szőrzet borítja, amely vizesen feketének tűnik. A kölykök első hónapjukban sötétbarnák, majd 4-5 hónapon keresztül világosbarna a szőrzetük. Ezt követően érik el a sötétebb alapszínt.

A kifejlett oroszlánfóka hímje jóval nagyobb a nősténynél, és koponyataraja is markánsabb. Hossza 2-2,2 méteres, testtömege pedig 275-390 kilogrammos is lehet. A tehenek kevésbé robosztusak, ha 1,8-2 méteres hosszúságukat tekintve nem is sokkal, de mázsa körüli (90-110 kilogrammos) tömegükkel annál inkább elmaradnak a bikáktól.

Életmód

A kaliforniai oroszlánfóka az év nagy részét magányosan tölti az óceán vizeiben vadászgatva halakra és puhatestűekre. Ritkán, táplálékbőség idején - pl. folyók torkolatánál - több példány is összegyűlhet. A fókák gyakran működnek együtt különféle cetekkel és tengeri madarakkal táplálékkeresés közben, amikor is a ragadozók jelzik egymásnak a zsákmány hollétét és segédkeznek a felszín felé terelésében.

A táplálék felkutatásában visszhanglokátoros rendszert használ, illetve különösen érzékeny bajuszszőrei is segítségére vannak.

A faj akár 274 méteres mélységig is képes lemerülni tengerszint alatt, és úszva 25-30 km/h-es sebességet is elérhetnek. Úszóikkal a parton is meglehetősen jól közlekednek, szemben a valódi fókákkal. A faj intelligenciája és memóriája kiemelkedő, egyesek egyenesen a legintelligensebb állatnak tartják^[1].

Szaporodás

A július elejére eső párzási időszakban az ivarérett fókák elhagyatott szigeteken és tengerpartokon gyülekeznek, ahol a bikák territóriumot igyekeznek kialakítani, amit vehemensen védelmeznek a betolakodókkal szemben. Minél központibb területen sikerül kialakítania a territóriumot, annál több tehénnel párosodhat. Ezt a hatalmas előnyt a körülbelül két hétig tartó időszak alatt olyannyira kihasználják a hímek, hogy még táplálkozni sem hagyják el a partot.

A tehenek vemhessége mintegy 11 hónapig tart, és a párzás színhelyére térnek vissza világrahozni egyetlen, 6-9 kilogrammal születő borjukat május-júniusban. Az anyaállatok a koruktól, a borjak nemétől és a táplálékviszonyoktól függő ideig (6 hónaptól akár 1 évig) kicsinyeiket rendkívül zsíros tejükkel táplálják, és az ellés után mintegy négy héttel már készek a következő párzásra. A borjak olykor áldozatul eshetnek a hímek vad, hangos és komoly sérülésekkel járó csatározásainak. A táplálkozni rendszeresen eljáró nőstények hangjukról ismerik fel kicsinyeiket a zajos, zsúfolt kolóniákban.

Az igen játékos és tanulékony fiatal oroszlánfókák 4-5 éves korukra érik el az ivarérettséget, és fogságban akár 30 évig is elélhetnek.

Védettség

A kaliforniai oroszlánfóka állománya folyamatosan gyarapszik évi 5-6%-kal^[2], köszönhetően az Amerikai Egyesült Államok vizein biztosított teljeskörű védelemnek. Ezen nem sokat változtat, hogy ez az állat is derekasan pusztítja az emberi fogyasztásra alkalmas halakat, és olykor a halászhálókba akad. Néha a vadonból fognak be példányokat állatkertek, cirkuszok vagy akváriumok számára. Az amerikai hadsereg számos fókát tart és idomít be felderítési és szállítási feladatok elvégzésére.

Számos tudós mind a mai napig a kaliforniai oroszlánfóka alfajának tekinti a sebezhető státuszú galápagosi és a 20. század közepén kihalt japán oroszlánfókát.